Vonalas

Meghúzom az első vonalat. A vonal bizonytalan. A kedvenc tollammal húzom. Töltőtoll, fém, Parker. Frissen cseréltem benne patront. A vonal, azt hiszem, jelentőséggel bír. Hiszek ebben a vonalban. Máshogy nem is húzhatnám meg. Mint egy első randevún. Amikor minden jól alakul, és bízom az egész közeljövőben, netán távoliban. Beindítom a történetet. Közben izgulok. Az izgalom talán a bennem rejlő remények miatt generálódik. Az első vonal minden későbbi vonalat magába foglal, legalábbis benne gyökerezik. A fejemben játszom. Senki sem látja, vagy hallja. Az olvasás viszont most megengedett. Ez a vonal rólam szól. A születésemtől, de még inkább első emlékeimtől kezdve napjainkig. Fogfájás, játszótéri sebesülések, rajzpályázati oklevelek, kedvenc pulóver, jutalomkönyv, túra, miegymás. Izgalom és tanulság garantált, hamarosan kezdünk!